Az egyes évfolyamok jelmondatai
Vértező I.
Az első félév lezárásaként és a következőkre való tekintettel arra gondoltunk, hogy jelmondatot, csoporteszményt keresünk magunknak.
Míg az első félév tematikájának összeállítása a szervezők feladata volt, az előttünk állókat szerettük volna olyanná formálni, ami a legtöbbet adhatja nekünk. Meg kellett hát találnunk azt a közös kiindulási pontot, aminek segítségével a következő előadók személyét és a témákat egy kerek egész rendben szedhetjük össze. Meg kellett találni a vezérfonalat a maradék egy évre.
Az előadásokon hallottak alapján gyűjtöttük össze azokat a mondatokat, amelyek egyikünket-másikunkat lángra lobbantottak, majd azokat átgyúrva, formálva, imádkozva találtunk rá végül a valamennyiünk számára kedves mondatra:
„Atyám, hadd legyünk munkatársaid!”
Hogy a jelmondat ne csak egy szép mottó legyen számunkra, a következő időszakban a különbözőségeink alapján foglaltuk össze magunk és a többiek számára, hogy személyesen nekünk mit mond ez az új jelmondat. A szempontok talán sokat elárulnak rólunk:
Ádám: Bármi – Istennel együtt; Viktor: Otthon lenni és otthont adni; Tamás: A válság esély, a nehézség feladat; Bence: A Szűzanya követei; Tomi: Gyermeki lelkülettel; Miki: Gyermeki tekintettel Istenre nézve! Otthon az életben
Vértező II.
Az első félévet lezáró óbudavári lelkigyakorlaton a következő jelmondatban foglaltuk össze vágyainkat, elképzeléseinket, tapasztalatainkat:
Engem ide állítottál - szereteted őrködik felettünk
Vértező III.
Az első félévet lezáró lelkigyakorlaton, Óbudaváron megpróbáltuk megfogalmazni magunknak, mi mozgat bennünket, mi a csoportunk eszménye. Főleg az addig elhangzott előadások gondolatai, számunkra fontos részei alapján kerestük a jelmondatunkat. Ezek átbeszélése, újragondolása során jutottunk el az alábbi, mindnyájunkat lelkesítő mondathoz:
Isteni derűvel a világban
Különleges élmény volt az is, amikor megtudtuk, mennyire egybecseng ez a mondat a családok az évi jelmondatával: Derűvel a jövőbe.
És hogy a jelmondat ne csak egy szép emlék, egy halott mondat legyen, megpróbáltuk mindannyian összeszedni, mit jelent nekünk, saját magunknak a mondat, mire indít minket, hogyan tudjuk megélni a hétköznapjainkban.
Vértező IV.
Az első félévet lezáró óbudavári lelkigyakorlaton a következő jelmondatban foglaltuk össze vágyainkat, elképzeléseinket, tapasztalatainkat:
Sárkányaink erejével nap mint nap
Vértező V.
Földre a macival!
Nem vicc, tényleg ez lett a jelmondatunk! S hogy mi van mögötte:
Legyen motiváló, olyan ami megmozgat, ha mélyponton vagyunk, vagy ha kiscicás videókat nézünk a youtube-on!
Legyen ránk jellemző, ne túl fennkölt, közhelyes, ami mindenkinek jelent valamit, ezért nem jó...
Egységes, mindenki által elfogadott.
A legtöbb embert a Ther hp. által mesélt történet ragadta meg, amiben egy kislány fogja a maciját a szentmisén, és a Miatyánknál meg szeretné fogni édesapja és édesanyja kezét is. Ezt csak úgy tudja megtenni, hogy leteszi a macit a földre. Ebből Richárd atya azt a tanulságot vonta le, hogy akinek tele van a keze, azt a Jóisten nem tudja megajándékozni! Ez a központi gondolat áll jelmondatunk mögött.
Vértező VI.
Kulcs a vértben, kezeink szabadok