fejlec_3.jpg
fejlec_1.jpg
fejlec_2.jpg
fejlec_4.jpg
fejlec_5.jpg
fejlec_1.jpg

Az egyes évfolyamok jelmondatai

Vértező I.

Az első félév lezárásaként és a következőkre való tekintettel arra gondoltunk, hogy jelmondatot, csoporteszményt keresünk magunknak.

Míg az első félév tematikájának összeállítása a szervezők feladata volt, az előttünk állókat szerettük volna olyanná formálni, ami a legtöbbet adhatja nekünk. Meg kellett hát találnunk azt a közös kiindulási pontot, aminek segítségével a következő előadók személyét és a témákat egy kerek egész rendben szedhetjük össze. Meg kellett találni a vezérfonalat a maradék egy évre.

Az előadásokon hallottak alapján gyűjtöttük össze azokat a mondatokat, amelyek egyikünket-másikunkat lángra lobbantottak, majd azokat átgyúrva, formálva, imádkozva találtunk rá végül a valamennyiünk számára kedves mondatra:

„Atyám, hadd legyünk munkatársaid!”

Hogy a jelmondat ne csak egy szép mottó legyen számunkra, a következő időszakban a különbözőségeink alapján foglaltuk össze magunk és a többiek számára, hogy személyesen nekünk mit mond ez az új jelmondat. A szempontok talán sokat elárulnak rólunk:

Ádám: Bármi – Istennel együtt; Viktor: Otthon lenni és otthont adni; Tamás: A válság esély, a nehézség feladat; Bence: A Szűzanya követei; Tomi: Gyermeki lelkülettel; Miki: Gyermeki tekintettel Istenre nézve! Otthon az életben

 

Vértező II.

 Az első félévet lezáró óbudavári lelkigyakorlaton a következő jelmondatban foglaltuk össze vágyainkat, elképzeléseinket, tapasztalatainkat:

Engem ide állítottál - szereteted őrködik felettünk

 

Vértező III.

Az első félévet lezáró lelkigyakorlaton, Óbudaváron megpróbáltuk megfogalmazni magunknak, mi mozgat bennünket, mi a csoportunk eszménye. Főleg az addig elhangzott előadások gondolatai, számunkra fontos részei alapján kerestük a jelmondatunkat. Ezek átbeszélése, újragondolása során jutottunk el az alábbi, mindnyájunkat lelkesítő mondathoz:

Isteni derűvel a világban

Különleges élmény volt az is, amikor megtudtuk, mennyire egybecseng ez a mondat a családok az évi jelmondatával: Derűvel a jövőbe.

És hogy a jelmondat ne csak egy szép emlék, egy halott mondat legyen, megpróbáltuk mindannyian összeszedni, mit jelent nekünk, saját magunknak a mondat, mire indít minket, hogyan tudjuk megélni a hétköznapjainkban.

 

Vértező IV.

Az első félévet lezáró óbudavári lelkigyakorlaton a következő jelmondatban foglaltuk össze vágyainkat, elképzeléseinket, tapasztalatainkat:

Sárkányaink erejével nap mint nap

 

Vértező V.

Földre a macival!

Nem vicc, tényleg ez lett a jelmondatunk! S hogy mi van mögötte:

Legyen motiváló, olyan ami megmozgat, ha mélyponton vagyunk, vagy ha kiscicás videókat nézünk a youtube-on!
Legyen ránk jellemző, ne túl fennkölt, közhelyes, ami mindenkinek jelent valamit, ezért nem jó...
Egységes, mindenki által elfogadott.

A legtöbb embert a Ther hp. által mesélt történet ragadta meg, amiben egy kislány fogja a maciját a szentmisén, és a Miatyánknál meg szeretné fogni édesapja és édesanyja kezét is. Ezt csak úgy tudja megtenni, hogy leteszi a macit a földre. Ebből Richárd atya azt a tanulságot vonta le, hogy akinek tele van a keze, azt a Jóisten nem tudja megajándékozni! Ez a központi gondolat áll jelmondatunk mögött. 

Megosztás

Korábbi évfolyamok